A település története

Az Újfalu név újonnan települt helységet jelent. A megkülönböztető Zichy előtag az egykori földesurakra, a gróf Zichy család tagjaira utal. Első okleveles említése 1239-ből való, amikor villa Nowa (Nova) a Csákok vértesi birtokaihoz tartozott. 1447-ben említik nemesi előnévben, Wyfalw (Újfalu)-ként

Már a török időkben megjelent a Zichy család, mint földesúr Újfalun. Ekkor a magyar földesúr Győrben, a török földesúr Székesfehérváron lakott. A török után egy ideig a seregélyesi jobbágyok bérelték, 1717-ben kérték a bérleti szerződés meghosszabbítását elsősorban azért, mert határuk kevés volt jószágaik eltartására. Újfalupuszta és a szomszédos uradalmak határainak pontos kijelölésére 1745-ben került sor.

1784-ben a puszta birtokosa gróf Zichy Ferenc. Ekkor 6 házban 18 család, összesen 91 fő élt. A puszta a seregélyesi káplánság fíliája volt. Az 1786-1787. évi összeírás azonban csak 61 lelket említ.

Újfalupusztára (1898 után Zichyújfalu) a feudális viszonyokra jellemző vidéki elmaradottság nyomta rá bélyegét a XIX. század közepén. A fejlődést a nagybirtok gátolta, s mindaddig nem is észlelhető a település életében előrelépés, amíg a kapitalizmus meg nem jelent. A haladás tehát a nagybirtok fejlődésével volt összefüggésben, ami igen lassan bontakozott ki. Újfalu lakói az uradalomtól függő emberek: gazdasági cselédek, napszámosok. Nincs tehát úrbéres lakossága, amely 1848 után a falvak életében különös helyzetet hozott létre. Újfalu életéből a jobbágyfelszabadulással járó politikai és társadalmi mozgalmak teljességgel hiányoztak.

A lakosság száma mindenkor az uradalom munkaerő-igényéhez igazodott. Újfalut a feudalizmus évszázadaiban Seregélyes mezőváros adminisztrálta - és innen kormányozták - a tőkés korszak egészében. A puszta földesura Seregélyesen élt, aki egyben a mezőváros határában fekvő többi puszta tulajdonosa is. Az újfalui puszta területe 2721 kataszter hold volt. Ebből 2100 hold szántóföld, 417 hold rét és csupán 204 hold volt legelő. Nádas, erdő, szőlő, gyümölcsös a pusztán nem volt.

A gazdaság tőkés úton történő fejlesztését a Zichy család a hetvenes évek közepén kezdte meg. A család felismerte a puszta határának kiváló természeti adottságait, s ezt bőségesen kamatoztatni is akarta. A föld jó termőképessége a gabonának és az állattenyésztésnek egyaránt kedvezett. A cselédkonvenció Újfaluban nem sokban tért el a környéken levő uradalmakban fizetett járandóságtól (főként természetbeni járandóság).

A Zichy család a gazdálkodásban a XIX. század vége felé szép eredményeket ért el. A jövedelem azonban nem szolgálta az uradalom alkalmazottainak társadalmi és gazdasági emelkedését. A földmunkások nagyobb része mindig seregélyesi volt, ezért a seregélyesivel egy időben zajlottak a földmunkások megmozdulásai. Az agrárszocializmus 1897-1906 között szinte évente ismétlődően jelentkezett.

Az uraság saját szükségleteire fordította a mezőgazdaságból szerzett jövedelmet. Zichy János kastélyt épített Újfalun, vadaskertet létesített, és mint részvényes, bekapcsolódott a Székesfehérvárt Szabolcspusztával összekötő vasútvonal építésébe, s postahivatal felállítására tett kísérletet.

Az uradalom alkalmazottainak kulturális élete az egyházak irányítása és befolyása alatt állt. Újfalun a lakosság nagyobb része római katolikus volt, kisebb része református. Mindkét vallási közösséget Seregélyesről pasztorálták (1949-ig). Az iskola római katolikus jellegű, ahová a reformátusok gyermekei is járhattak. Az 1870-es években az iskola fenntartására Zichy János évente 400 forintot fordított egy ideig. A támogatás megvonása az iskola működésének beszüntetését vonta maga után. Ezt követően mintegy két és fél évtizedig nem volt állandó iskola a településen.

Az újfalui vasútállomás rakodójának kiépítése, s az ehhez vezető keskenyvágányú vonal létesítése a termékértékesítést az uradalom számára rendkívül könnyűvé tette. Még tovább nőtt a gazdálkodás belterjessége, s az áruk bőségét termelték Újfaluban. 1900 körül a főváros egyik felvevőpiaca lett az itt létrehozott termékeknek.

A háború alatt a gazdaságot Zichy János bérbe adta. A háború utolsó hónapjában, 1918 októberében a puszta lakossága körében is észrevehető feszültség uralkodott.

 A Tanácsköztársaság első heteiben a puszta önálló termelőszövetkezet lett. A húszas évek közepétől Zichyújfalut ismét bérlő kezeli 1945-ig.

 A II. világháborús események 1944 után rohamosan következtek be ebben a térségben és hosszú ideig elhúzódtak. Emiatt a lakosságot kitelepítették. A harcok 1945. március 21-én értek véget.

 1946 tavaszán felvetették az önálló községgé alakulás gondolatát is, de ez a seregélyesi elöljáróságban, majd a vármegyei hatóságban is ellenkezésre talált.

 Az itt dolgozó lakosság állandó és biztos megélhetési forrást talált az állami gazdaságban. A gazdaság vezetői készek voltak anyagilag is támogatni a települést, hiszen ezzel a gazdaság helyzetén változtattak. Egyúttal így állandó munkaerőt telepítettek le, ami a lakosság gyarapodásához vezetett. Az itt letelepedők házhelyeket kaptak, megindult az építkezés.

 A lakosság növekedése miatt az igazgatási feladatokat már nem lehetett Seregélyesről ellátni. Ezen nem segített a tanácsi kirendeltség létrehozása sem. Az 1950-es évek közepére a településen olyan nagyüzemi gazdálkodás működött, amely a községi terhek nagyobb részét vállalni tudta. Az iskolaügy is túljutott a holtponton: 1957-1959 között megépítették az új iskolaépületet, melyben a mai napig folyik az oktatás. Megvalósult az 1948-ban kudarcba fulladt áramosítás, így 1956-ban az egész település villanyvilágítást kapott.

 A népesség számának emelkedése miatt 1962-ben felvetődött a település közigazgatási rendezése. Mivel ekkoriban a lakosság kb. 80 %-a az Agárdi Állami Gazdaság dolgozója volt, Agárd és Gárdony társadalmi és kulturális kisugárzással bírt Zichyújfalu felé. Így 1962. szeptember 14-én tartott nagygyűlés résztvevői megszavazták a Gárdonyhoz történő csatlakozást. A puszta 2434 kat. holdas területéből 1689 hold került át a gárdonyi határhoz.

A csatlakozást követően megindult a fejlődés. Több utca is megnyílt a faluban, utak, járdák épültek. A terepet a lakosság társadalmi munkában rendezte. Javult a kereskedelmi ellátás is. Az addig seregélyesi földműves-szövetkezet által működtetett boltokat az ÁFÉSZ látta el. Megépült a zichyújfalui vasútállomástól Csirib-majorig húzódó útszakasz, buszjárat indulhatott a közigazgatási központ felé. A 70-es években megindult egy elvándorlási folyamat. Ezen a későbbi házhelykimérés sem segített.

 A rendszerváltás utáni időben talán némileg csökkent a falut elhagyók száma, hiszen már a szakmát tanulók sem igazán tudtak elhelyezkedni a környék nagyüzemeiben.

 A gazdasági élet kapcsán egyre romlott a közlekedés, a településről nehezebb lett elérni a város többi részét, köztük a Polgármesteri Hivatalt is. A lakosság mozgástere csak Zichyújfalura korlátozódott.

 A helyi lakosság úgy érezte, hogy az önkormányzat nem fordítja vissza a településre az itt "keletkező" bevételeket. A működtetés mellett nem valósulnak meg a beruházások. A lakosság véleménye az volt, hogy jobb lenne, ha az itt élők sorsát befolyásoló döntéseket helyi képviselők hoznák meg.

 A kedvezőtlen változások mellett az utóbbi időkben viszont megteremtődtek az önállóság gazdasági alapjai. A lakossági akarat és a feltételek egybeesésének felismerése mellett a választópolgárok úgy döntöttek, hogy kérik Zichyújfalu ÖNÁLLÓ KÖZSÉGGÉ nyilvánítását.

Zichyújfalu 1997. december 15-e óta önálló község.
www.zichyujfalu.hu